Családok és barátok viszonylag szűk körében temették el Virág Pétert (31) és Bartos Dezsőt (39), akiket január 30-án ittas falubeli fiatalok brutális kegyetlenséggel agyonvertek. A férjét védelmező Virágné Bartos Lenke is súlyos, 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Őt meglepő módon az ügyészség felfegyverkezve elkövetett garázdaság miatt előzetes letartóztatásba helyeztette. A temetés idején a falu bejáratánál rendőrök ellenőriztek minden járművet és a település utcáin is rendőrjárőrök cirkáltak. A fiatal özvegyasszonyt rabláncon kísérte három mikrobusznyi géppisztolyos és kutyás kommandós egység a gyászszertartásra, ahol jelen volt az édesapját gyászoló hét éves gyermeke is, aki így végképp szülői támasz nélkül maradt. Bartos Dezsőtől öt kiskorú gyermeke vett végső búcsút. Tovább »
Az elmúlt napokban több kérdést kaptunk „Az antiszociális kártya” című írásunkra (Népszabadság, 2010. január 20.). Megkísérlünk ezekre válaszolni:
1. Miért olyan iszonyatos jogsértés az, hogy ha elvárják a segélyezettől, hogy háza táját rendben tartsa?
a) Az, hogy az ember rendben tudja-e tartani a háza táját, sok tekintetben nem a jószándékán múlik. Nyilván feltűnt a TV-híradók és más műsorok kis snittjein, hogy a cigánysorok és a többség házai között van egy óriási különbség: az előzők kerítés nélküli, „össznépi” telkeken, utcákon vannak, az utóbbiakat kerítés övezi, amely egyúttal kijelöli a privát tér keretét. A cigánysorok „publikus terei” kövezetlen utcákon, gyakran a szemétdombok effektív szomszédságában vannak. Ezekre a terekre nem vagy ritkán megy szemétgyűjtő kocsi, szippantó (a sárban sokszor nem is tud odaveckelődni), s mikor a faluba is ritkán vetődik, hát a tehetősebb jónép bizony a „cigányok” - amúgy is a szemétdomb mellett lévő - utcáiba hordja a maga szemetét. Itt bizony Ön vagy én sem tudnánk tisztaságot tartani - útépítés, infrastrukturális fejlesztés nélkül ez nem is megy. Mindezt a „rendetlen” segélyezettek nyakába varrni azonban igazságtalan és méltatlan. Tovább »
az önkéntesekkel és a Hétes-telepi gyerekekkel január 24-én, vasárnap 14:00-19:00 Élőben, a Gödör klubban! Tovább »
Az „Út a munkához” programmal 2008 végén, a demokratikus jogállam huszadik évében Magyarországon törvénybe foglaltatott a kettős állampolgáriság: első- és másodrendű polgárokra osztották a szegényeket.
A programja és retorikája szerint szociálisan elkötelezett MSZP-kormány égisze alatt bevezetett törvény az elvileg egyenlő állampolgárok egy jól körülhatárolható csoportját megfosztotta jogai egy részének gyakorlásától. E program az „aktív korú szociális segélyezettek” (magyarán: a tartós munkanélküliek) körét életviteli szempontok szerint kettéosztotta, az egyik csoport esetében továbbra is jogosnak látja a közpénzek segély formájában történő odaítélését, a másik csoportot azonban munkakerülőnek tekinti, és hatósági foglalkoztatási kényszer alá helyezi. Nem vitás, hogy az életviteli szempontok burkoltan ugyan, de a roma szegények elkülönítésére szolgálnak. A politikai cél pedig nem más, mint hogy a mélyszegénységben élő cigányság helyzetének kezelésére hivatott szociálpolitika szervezetileg és eljárásrendileg is elkülönüljön a többségi szegények támogatási rendszerétől. Árulkodó jel, hogy a rászorultság fogalma teljesen eltűnt ebből a törvényből. A misszió immár nem a szegénység legalább alapszintű mérséklése, hanem az érintett – roma – szegények lelki alkatának és életvitelének célirányos megváltoztatása, az „átnevelés” és a munkára való (vissza)szoktatás, illetve, a hatósági előírások megszegése esetén, a létfeltételek megvonásával való fenyegetőzés. A joganyagban „munkavégzésre kötelezésről”, „rendelkezésre állásról”, „igazoltan elfogadott” távollétről, világosan kinyilvánítandó „együttműködési készségről” olvashatunk. Tovább »

100 LEGSZEGÉNYEBB (www.100legszegenyebb.hu)
A kiállítás a Kurt Lewin Alapítvány 100 Legszegényebb kiadványának fotóanyagából a szegénység „sokarcúságáról”, kitaszítottságról
Pécsett, a Művészetek és Irodalom Házában
(Pécs, Széchenyi tér 7-8.)
2010. január 19. és február 2. között. Tovább »
ÖSSZETARTOZUNK!
Mindannyian felelősek vagyunk azért, ami ma Magyarországon történik. Felelősek a társadalmi tagságuktól, emberi és állampolgári méltóságuktól megfosztott cigányság sorsának alakulásában. A fizikai tettlegesség és szellemi elnyomás elfogadott lett megbélyegzett honfitársainkkal szemben, sőt, immár követendő normának számít. Bocsánat minden gúnyért és bántásért, ami ebben a hazában érte roma társainkat.
Hogyan juthattunk idáig, hogy közösségeink gyengévé lettek vagy széthullottak, mi magunk pedig szótlanná váltunk, s erőszakos és gátlástalan emberek veszélyeztetik a társadalom békéjét, ártatlanok életét?! Fonjuk újra a társadalom törvényes és összetartozó szövedékeit! Semmit sem kívánunk ennél jobban. Tegyünk meg mindent azért, hogy törvényeinkben, sajtónkban, iskoláinkban, munkahelyeinken és szomszédságainkban legyen végre egyenlő bánásmód és nyíljanak egyenlő esélyek mindenki számára.
Hiszünk abban, hogy a cigányok és nem cigányok közös országa talpra állítható. Ha most szembenézünk a súlyos helyzettel, lefolytatjuk az elmaradt, elhallgatott vitákat és kölcsönösen megfogalmazzuk a közös feladatokat, amelyhez széles társadalmi összefogást teremtünk, akkor végre felemelt fővel nézhetünk egymás, gyermekeink és unokáink szemébe. A legfőbb ideje tehát, hogy mi, különböző származású, társadalmi helyzetű és világnézetű emberek, erkölcsi, anyagi és politikai felelősségünk teljes tudatában megmutassuk: összetartozunk. Méltóságot hát mindenkinek!
A kezdeményezők: Feischmidt Margit, Fleck Gábor, Horváth Aladár, Kalányos László, Kovács Éva, Kovács Petra, Kóczé Angéla, Messing Vera, Neményi Mária, Michael Stewart, Szalai Júlia, Szuhay Péter, Vidra Zsuzsanna, Virág Tünde, Zentai Violetta és Zolnay János