Május 11-én a „Nemzeti Konzultáció” első állomásán a meghívott vendégek zártkörű tanácskozásán a közbiztonságról cseréltek eszmét a környékbeli polgármesterek, kisebbségi önkormányzati vezetők, a rendőrség szakemberei és a leendő kormányzó párt. Talán nem véletlen, hogy Borsod megyében, s pont Ózdon.

Borsod megye az egyike azon térségeknek, ahol igen magas a népességen belül a munkanélküliek, a szegények és a romák aránya, s a parlamenti választások tanúsága szerint ebben a megyében élvez igen erős támogatottságot a Jobbik. E pártnak sikerült a rend, a közbiztonság, a cigánybűnözés állandó és együttes emlegetésével, a Magyar Gárda felállításával, a csendőrség felállításának víziójával meghatározni a közbeszédet.

Ehhez igazodott aztán a megye több szocialista képviselőjelöltje, így a kazincbarcikai és miskolciak is, akik egyenesen a Jobbik jelszavaival és képeivel kampányoltak. Magasan állt tehát a léc. A Fidesz e hamis diagnózist elfogadta, egyedül a gyógymódban ígért változtatást: csendőrség helyett megerősített rendőrséget, sőt, minden faluba rendőrt. (A néhány lelkes Szanticskára, a 120 lakosú Abaújlakra vagy a 3800 fős Arlóra egyaránt.)

Természetesen nehéz csupán a sajtó beszámolóiból képet alkotnia annak, aki nem lehetett ott a „konzultáción”. Mégis ebből kell érteniük mindazoknak, akiket érdekel társadalmunk egyik legkritikusabb problémája. Az Index hírportál például május 11-én többek között így írt:

„Lakatos (a magát borsodi vajdának emlegető vállalkozó) szerint a romáknak maguknak kell tenniük magukért, nem várhatják, hogy a többség segítsen rajtuk. ’Fogjunk össze’ – ismételgette. A teremben ülő öltönyösök bólogattak. Amikor arról beszélt, hogy a roma gyerekeket börtönlátogatásra kéne vinni, hogy szembesüljenek azzal, mi vár rájuk, első és utolsó ízben szakított félbe egy felszólalást nyíltszíni taps. Később egy magát a vajda segítőihez soroló férfi is felszólalt, aki már magát a vajdarendszer visszaállítását javasolta. A polgármesterek helyeslően morajlottak, Orbán azonban se erre a felvetésre, se az iskolai börtönlátogatásra nem reagált. Azt viszont megerősítette, hogy a romáknak a közösségeikben, az önkormányzataikban és – egy magát roma politológusként azonosító hozzászólóra reagálva – a parlamenti képviseletük ügyében is maguknak kell megoldást találniuk.”

A beszámoló idézte helyzet azért megrázó, mert világosan kiderül belőle, hogy megtörtént az összeborulás. Már megint a cigányok a bűnbakok, s arra jók csak, hogy egységbe forrasszák a különböző szereplőket. A rendőrség több pénzt kap, fejleszti technikáját, gyarapítja állománya létszámát. Az önkormányzatoknak nem kell foglalkozniuk a szociális problémákkal, az esetleges etnikai elégedetlenségekkel, mert ott a rendőrség, immár mint állandó elfojtó, megakadályozó erő. (Nem lesz falopás, tanárok elleni erőszak.) A Fidesz „lenyomja” a Jobbikot, mert lám ő egyenesen rendőrállamot növeszt, a választók megelégedésére. És így hármasban asszisztálnak a jóváhagyott cigány önjelölteknek, hogy kiépítsék a vajdarendszert, s teremtsenek maguk között a cigányok rendet.

A Méltóságot Mindenkinek Mozgalom alapítói cinikusnak, előítéletesnek és diszkriminatívnak ítélik a nemzeti konzultáció fedőnév alatt létrejött kiegyezést. Az egy nyelvet beszélők gondosan megválogatott társasága a cigányokat prédául dobta a politikai legitimáció és konszenzus „oltárára”. Legmegdöbbentőbb talán, hogy Orbán a gyerekek jogait mélyen sértő, minden humánus és pedagógiai elvvel ellentétes börtönlátogatási javaslatra sem reagált. A „konzultáció” azt a látszatot keltette, hogy a cigányok – mint a társadalom élősködő s békétlen tagjai – elleni fellépés széleskörű és tartós politikai békét hozhat. Mintha a cigányok démonizálása és egzotizálása garantálhatná a politikai stabilitást. Konszenzus márpedig a kiszolgáltatott romák méltóságának tiszteletben tartása nélkül elképzelhetetlen – legfeljebb ideig-óráig, az ózdi egykori munkás-olvasókör épületében.