Petíció Erzsébetváros Önkormányzatának Képviselő-testületéhez
A Roma Sajtóközpont eddigi működése és felbecsülhetetlen gyűjteménye Budapest és az ország egyik büszkesége, munkatársaik áldozatos tevékenységének köszönhetően az emlékezés és a demokratikus jogállamiság, a civil szemlélet meghatározó példája. Függetlenségével és szabadságával a magyar kultúrában, civil mozgalomban, médiában megkerülhetetlen értéket teremtett. Alulírottak támogatásunkról biztosítjuk a Roma Sajtóközpontot és munkatársait, társadalmi szempontból különösen [...]
A szociális kártya tervezetéről, annak bevezetése szükségességéről, illetve káros voltáról az elmúlt fél évben igen élénk vita bontakozott ki. Ellenzői szerint akkor volna rá szükség, ha számszerűen bizonyítható volna, hogy a segélyezettek nagyobbik része elissza, uzsorára költi vagy éppen elgépezi az adóforintjainkat. Ezen érvelés szerint azért van szükség a statisztikai adatokra, mert e nélkül csak [...]
2010. március 6-án 10-17 óra között, Budapesten
Kegyeleti őrségállást tartunk a központi nemzeti kegyeleti helyszínen, a Hősök terén, az Ismeretlen Katona emlékművénél, roma és antifasiszta szervezetek, civilek, közéleti személyiségek részvételével ( MEASZ, Roma Polgárjogi Alapítvány, Méltóságot Mindenkinek Mozgalom, stb).
Emlékezünk a múltra: a Holokauszt áldozataira.
Emlékezünk a jelenre: a vétlen roma áldozatokra.
Aggódunk a jövőért.
Sziasztok,
Ezen a héten szombaton (február 27) 18h-tól a Tollfosztás c. előadás közreműködőivel nyílt próbát tartunk az Instant Art Bár (Nagymezõ u. 38) fedett udvarán.
A témák: cigányok az egészségügy és munka területén, valamint a gyermekvédelmi szakellátásban élő fiatalok helyzete.
Egy éve, 2009. február 23-án éjjel gyilkolták meg Tatárszentgyörgyön a 27 éves Csorba Róbertet és kisfiát, a 4 éves Robikát. Az alvó család házára Molotov-koktélokat dobtak, majd a menekülőket lelőtték.
Csorba Erzsébet és Csaba azóta gyászolja fiát és unokáját. A tragédia feldolgozásában néhány magánember kivételével nem kaptak segítséget senkitől. A magyar állam egyetlen intézménye sem érezte [...]
ÖSSZETARTOZUNK!
Mindannyian felelősek vagyunk azért, ami ma Magyarországon történik. Felelősek a társadalmi tagságuktól, emberi és állampolgári méltóságuktól megfosztott cigányság sorsának alakulásában. A fizikai tettlegesség és szellemi elnyomás elfogadott lett megbélyegzett honfitársainkkal szemben, sőt, immár követendő normának számít. Bocsánat minden gúnyért és bántásért, ami ebben a hazában érte roma társainkat.
Hogyan juthattunk idáig, hogy közösségeink gyengévé lettek vagy széthullottak, mi magunk pedig szótlanná váltunk, s erőszakos és gátlástalan emberek veszélyeztetik a társadalom békéjét, ártatlanok életét?! Fonjuk újra a társadalom törvényes és összetartozó szövedékeit! Semmit sem kívánunk ennél jobban. Tegyünk meg mindent azért, hogy törvényeinkben, sajtónkban, iskoláinkban, munkahelyeinken és szomszédságainkban legyen végre egyenlő bánásmód és nyíljanak egyenlő esélyek mindenki számára.
Hiszünk abban, hogy a cigányok és nem cigányok közös országa talpra állítható. Ha most szembenézünk a súlyos helyzettel, lefolytatjuk az elmaradt, elhallgatott vitákat és kölcsönösen megfogalmazzuk a közös feladatokat, amelyhez széles társadalmi összefogást teremtünk, akkor végre felemelt fővel nézhetünk egymás, gyermekeink és unokáink szemébe. A legfőbb ideje tehát, hogy mi, különböző származású, társadalmi helyzetű és világnézetű emberek, erkölcsi, anyagi és politikai felelősségünk teljes tudatában megmutassuk: összetartozunk. Méltóságot hát mindenkinek!
A kezdeményezők: Feischmidt Margit, Fleck Gábor, Horváth Aladár, Kalányos László, Kovács Éva, Kovács Petra, Kóczé Angéla, Messing Vera, Neményi Mária, Michael Stewart, Szalai Júlia, Szuhay Péter, Vidra Zsuzsanna, Virág Tünde, Zentai Violetta és Zolnay János