Július 18-án került megrendezésre Szentgotthárdon a XX. Hopplá Fesztivál, mely egy kicsi, ingyenes könnyűzenei rendezvény, idén kizárólag környékbeli zenekarok fellépésével.
Mi, helyi fiatalok felállítottunk egy standot a rendezvényen, mellyel a rasszizmus, az előítéletek ellen szerettünk volna felszólalni. A kezdeményezést saját zsebből finanszíroztuk, sok kedves barátom segített az ötlet megvalósításában. A sátorban országos szervezeteket, alapítványokat lehetett megismerni, osztogattunk pólókat, matricákat, valamint interaktív játékokkal próbáltuk odacsalogatni az embereket, melyeknek elég nagy sikere volt. Volt sok érdeklődő, az emberek a mi zöld karszalagjainkban futkostak. Kvízünket is jó páran kitöltötték. Lefolytattunk pár érdekes beszélgetést, eszmecserét, kisebb viták voltak, de nem volt gond. Persze a hangzavar miatt a hely nem volt a legalkalmasabb a hosszabb beszélgetéseknek. 22.00 körül elpakoltunk. Azt hittük, minden jól sikerült.
A helyszínről való távozásunk utáni eseményeket a szemtanúk elmondása, illetve a rendezők helyi újságban megjelent nyilatkozata alapján tudom közvetíteni. Állítólag egy kb. 30 fős társaság - helyi és körmendi fiatalok - vonult be a rendezvényre szervezetten, rasszista jelszavakat skandálva, Mussolinit éltetve, és sikerült az üresen maradt standokat is felburítaniuk. A helyszínen lévő rendőrök, illetve a szervezők próbálták leállítani őket, kisebb dulakodás is kialakult, hisz a közönség sem nézhette tétlenül az eseményeket. Végül elhagyták a helyszínt. Utólag hallottam úgy nyilatkozni embereket a közönségből, hogy meglehetősen félelemkeltő látvány volt a fiatalok bevonulása, illetve jó páran most szembesültek vele először, hogy a szélsőjobbnak mekkora tábora van ezen a nyugodt kis környéken is.
Később, az éjszaka folyamán a mi tizenvalahányfős baráti társaságunk szembe találkozott a balhézókkal a városban. Ekkor mi már hallottunk a korábbi eseményekről. Elég egyértelmű volt a helyzet, ahogy a két felajzott társaság egymás felé közeledett az egyenes úton. Sajnos egy kisebb tömegverekedésbe torkollott az egész. Szerencsére a rendőrök egyből ott voltak, mert kísérték ezeket a „szimpatikus” fiatalembereket a korábbi rendbontás miatt. Bár nem voltak éppen a helyzet magaslatán - jó pár percig a dolog úgy festett, mintha három banda verekedne egymással. Sérülés is történt a mi oldalunkon: össze kellett varrni egy embert az oldalán, szerencsére nem súlyos. A hivatalos rendőri álláspont szerint késelés, de mi nem láttunk kést, a rendőrök találtak. Gumibot, gázspray, minden volt, ami szem-szájnak ingere. Négy ember a rendőrségen (csoportos garázdaság gyanúja miatt), egy a sebészeten. Az előállított fiatalok közül kettő körmendi volt az ő társaságukból, egy helyi és egy budapesti pedig a miénkből. Szóval így áll az este mérlege.
Elég szomorúan végződött a nap, erre azért nem számítottunk. Nem tudom, hogy ezt az egészet a sátrunk váltotta - e ki, vagy véletlen egybeesés, de azért félelmetes, hogy egy ilyen kis városban ilyen mértékű az erőszak, és hogy a rendőrségnek nem igazán állnak eszközök a megfékezésére. Az Egyenlő Esély stand célja az lett volna, hogy ma, amikor ennyire elszaporodtak a szélsőséges jelenségek, amikor ekkora figyelmet és támogatottságot kap a szélsőjobb, a másik oldal is megmutassa magát, politikai vonatkozás nélkül, tisztán az esélyegyenlőségért, a jogegyenlőségért, a demokrácia megvédéséért, az emberi méltóságért… A megtörtént események megerősítették bennem, hogy továbbra is szükség van ezen értékek képviselésére.
ÖSSZETARTOZUNK!
Mindannyian felelősek vagyunk azért, ami ma Magyarországon történik. Felelősek a társadalmi tagságuktól, emberi és állampolgári méltóságuktól megfosztott cigányság sorsának alakulásában. A fizikai tettlegesség és szellemi elnyomás elfogadott lett megbélyegzett honfitársainkkal szemben, sőt, immár követendő normának számít. Bocsánat minden gúnyért és bántásért, ami ebben a hazában érte roma társainkat.
Hogyan juthattunk idáig, hogy közösségeink gyengévé lettek vagy széthullottak, mi magunk pedig szótlanná váltunk, s erőszakos és gátlástalan emberek veszélyeztetik a társadalom békéjét, ártatlanok életét?! Fonjuk újra a társadalom törvényes és összetartozó szövedékeit! Semmit sem kívánunk ennél jobban. Tegyünk meg mindent azért, hogy törvényeinkben, sajtónkban, iskoláinkban, munkahelyeinken és szomszédságainkban legyen végre egyenlő bánásmód és nyíljanak egyenlő esélyek mindenki számára.
Hiszünk abban, hogy a cigányok és nem cigányok közös országa talpra állítható. Ha most szembenézünk a súlyos helyzettel, lefolytatjuk az elmaradt, elhallgatott vitákat és kölcsönösen megfogalmazzuk a közös feladatokat, amelyhez széles társadalmi összefogást teremtünk, akkor végre felemelt fővel nézhetünk egymás, gyermekeink és unokáink szemébe. A legfőbb ideje tehát, hogy mi, különböző származású, társadalmi helyzetű és világnézetű emberek, erkölcsi, anyagi és politikai felelősségünk teljes tudatában megmutassuk: összetartozunk. Méltóságot hát mindenkinek!
A kezdeményezők: Feischmidt Margit, Fleck Gábor, Horváth Aladár, Kalányos László, Kovács Éva, Kovács Petra, Kóczé Angéla, Messing Vera, Neményi Mária, Michael Stewart, Szalai Júlia, Szuhay Péter, Vidra Zsuzsanna, Virág Tünde, Zentai Violetta és Zolnay János
Balla Ferenc
2009. augusztus 24. hétfő 19:37
Egyetértek, és csatlakozom.
Kellner Jánosné
2009. október 28. szerda 11:07
Szomorú, hogy itt tart az ország