A halálba belenyugvó
Arctalan lelkekről
A szögesdrót húsba égő fonatáról
A kínról s fájdalomról
A behorpadt arc-csontokról
Szárazon lepergő könny- kristályról
Szívedben emlékezz

Ha sorsod
Jobb lesz majd

Emlékezz arra
Mikor szűk-álmos ablakod
Árnyékba borult
S vaskesztyűs öklök
Dobhártyádban
Tépték-, rágták-, szaggatták
Az ideget
Mikor szűk-álmos ablakod
Berepedt
S mint betaposott
Jégtakaró alól
Szivárgott fel a gyűlölet

S ahogy a katonák beléptek
Mikor az utolsó gyertyák elégtek
Sáros csizmájukat láttad csak
Zokogó apád könnyein át
A fájdalom keserű-fintorát
Mikor anyád csak téged ölelt
S földön fekvő apádért
Némán hangtalan kiállt

Emlékezz majd
Emlékezz arra is
Mikor elbúcsúztál volna családodtól
Ott a fekete vonatnál
Hogy meg halt minden szó
S árvaság borult reád
Mert nem láttál már mást
Csak apádnak s anyádnak
Könnyektől áztatott
Lábnyomát