Kedves Barátaim!

Azért jöttünk ma össze (liberálisok, szocialisták, konzervatívok, katolikusok és protestánsok, középosztálybeliek és szegények, romák, és nem romák), hogy hangot adjunk annak, hogy mi egyek vagyunk: egy nemzethez. egy országhoz tartozunk. Eljött az ideje annak, hogy a politikai, társadalmi és gazdasági megosztás helyett az együttműködést keressünk. Nem engedhetjük meg azt, hogy az egymástól való félelem uralkodjon felettünk. Mi a félelem helyett a reménységet választjuk, a megosztás helyett az összefogást. Cigánynak és nem cigánynak (gádzsónak) össze kell fogni. Egymás nélkül nem megy!

A közéleti diskurzusban emlegetett „cigánykérdés” önmagában nem, kizárólag a magyar társadalom kérdéseként értelmezhető. A gazdasági, politikai, és társadalmi válság keretében lehet csak megfogalmazni azt, ami ma a romákkal történik.

A Méltóságot Mindenkinek Mozgalom nem eszmék és ideológiák ellen hadakozik, hanem a társadalomban megjelenő verbális és testi erőszak ellen akar fellépni. A mozgalom a napi jó gyakorlatok elterjesztésével szeretné leküzdeni a helyi közösségekben megjelenő erőszakot és uszítást. S tudjuk, hogy vannak ilyen pozitív együttélési minták, amelyek sajnos nem kerülnek be a médiába és a társadalmi közbeszédbe.

A többnyire etnikai kategóriákban értelmezett konfliktusok kétségtelenül összefüggésben állnak az államba és általában a politikai elitbe vetett bizalom megrendülésével. Sőt, tovább megyek, még mélyebben összefügg az ország társadalmi válságával. Václav Havel a romákat lakmuszpapírnak nevezte, hiszen ők érzékelik a legjobban a társadalmi rendszer működésében fellépő anomáliákat, ők azok, akik a legvédtelenebbek és kiszolgáltatottabbak a strukturális válságokkal szemben.

Magyarországon a közbeszédben a legkülönbözőbb eredetű konfliktusok gyűjtőfogalmává fogalmává lett a „cigánykérdés”. Mi úgy látjuk viszont, hogy amivel szembesülünk, az nem „cigány-ügy” és még csak nem is kizárólag „cigány-magyar” etnikai konfliktus. A felszínen ugyan hibásan „cigánykérdésként” definiálódik, azonban a mélyebb rétegeket is elemezve bonyolultabb jelenség: egymással kölcsönhatásban lévő, kibeszélt és kibeszéletlen problémák egymásra rakódása.

A problémák jelentős része abból fakad, hogy a gazdasági és politikai átmenetet követően Magyarországon elmaradt a társadalmi konszolidáció, mely megteremthette volna a marginalizálódott csoportok (köztük a cigányság) fokozatos társadalmi integrálódását és elfogadását a többség részéről. Ma számos gazdasági és társadalmi problémával küzd az ország (a jelenlegi válságon túlmenően is), amelyek táptalajul szolgálnak a leszakadt rétegek megbélyegzésének és bűnbakká tételének. Szociológusok és egyéb szakemberek már régóta beszélnek a gettósodó térségek, a kirekesztő és a jóval az európai átlag alatt teljesítő iskolarendszer, a nem hatékony egészségügy, vagy a társadalmi egyenlőtlenség újratermelődésének problémájáról. Ebben a kontextusban történik meg a konfliktusok etnicizálása - a közbeszéd szereplői különböző meggyőződésből és megközelítésből kizárólag etnikaivá (cigánnyá) tesznek sokkal komplexebb problémákat, mert így azok könnyebben eltávolíthatók, a másik/ cigány, itt jelesül a cigányság ügyévé tehetők.

A problémák okának tekintett másik/cigány körül pedig egy mindinkább faji kategóriákkal operáló, és ezzel a faji kategóriákból következő társadalmi szakadékokat megteremtő diskurzus jön létre, amelybe felszabadultan folynak bele a korábban elhallgatott etnikai feszültségek, és azokon túlmenően a legkülönbözőbb eredetű társadalmi félelmek, frusztrációk is. Ez a felszabadult „cigányozás” került szembe össztársadalmi szinten egy nagyon gyenge társadalmi támogatottsággal bíró - és belülről is megosztott, sok ellentmondással és bizonytalansággal küzdő - egyenlőségi, integrációs és a társadalmi elismerést célzó diskurzussal. Lokális szinteken pedig a helyi közösségek korábbi, sok tekintetben működő, más tekintetben viszont helyi félfeudális rendszerek megerősítésével, melyek konfliktusokat és szegregációs tendenciákat tartanak fenn, mi több, generálnak.

Meggyőződésünk, hogy a valódi törésvonal nem a romák és nem-romák között, hanem a demokrácia és a jogállamiság hívei és az azt negligálók között húzódik! Mi abban hiszünk, hogy helyre kell állítani a jogállam intézményeit, amely az állampolgárok bizalmára, épül.

Illusztrációt szeretnék szolgáltatni Önöknek/ Nektek, hogy miért fontos a mozgalom elindítása. Gondolom, sokan olvastátok a következő lánclevelet, amit a napokban lehetett olvasni az interneten:

„Ezért dolgozik Magyarország munkaképes lakossága…

2008.
A roma családnak van 6 gyereke. Beadták intézetbe őket. Majd jelentkezett a család rokonsága és egy pár nap múlva kihozták őket, mint nevelőszülők.(!!!!) Az állam megszabadul a gyerekektől és fizet. Nem is keveset. Gyerekenként 80.000 (!!!), azaz összesen 480.000 forintot havonta. Az apa és az anya nem válnak el, de külön lakcímre jelentkeznek be, így mindkettőjük megkapja a szociális segélyt az önkormányzattól, 39.100 forintot fejenként. Így további 78.200 forinthoz jutnak. Lakásfenntartási támogatásként további 9.800 forintot kap a család. Erre jön még a családi pótlék, 12.600 gyerekenként, további 75.600 forint. Természetesen ingyen tankönyvek és ingyenes iskolai étkeztetés is jár… Ezen kívül minden hónapban átmeneti segélyért is sorban állnak, ami havi 30.000 Forint az önkormányzattól. (Ha nem kapnak, akkor ott hagyják a gyerekeket a jegyzőnél, ezzel „zsarolva” a hatóságot.) Így a család havonta cirka 673.600 Forint bevételhez jut!!! Telik máris plazma TV-re, meg lízinges Suzukira is a papának. Ha dolgozni menne és keresne 100.000 Forintot havonta, akkor a bevétel lecsökkenne 175.600 Forintra. És ők beszélnek arról, hogy „elnyomják” őket a büdös rasszista magyarok… és még tüntetni is van pofájuk (szept.20-án). „Ne bántsd a magyart, hisz az adójából élsz…” Azt hiszem ez most nagyon aktuális. Küldd tovább, mindenki tudja meg, hogy ez nem mehet így tovább!”

Ezek azok a valóságot torzító uszítások a romák ellen, amiknek azonnal megálljt kell parancsolnunk. Mozgalmunk hamarosan egy kommunikációs hadjáratot fog indítani az ehhez hasonló hamis információk ellen.

Nyilván mindannyian felelősek vagyunk azért, amilyen formát bontott ma Magyarországon az erőszak. Hogyan juthattunk idáig, hogy közösségeink gyengévé lettek vagy széthullottak, mi magunk pedig szótlanná váltunk, s erőszakos és gátlástalan emberek veszélyeztetik a társadalom békéjét, ártatlanok életét?! A szótlanság és némaság tovább erősíti az erőszakos cselekmények legitimációját.

A Méltóságot Mindenkinek Mozgalom arra kér Benneteket, hogy fonjuk újra a társadalom törvényes és összetartozó szövedékeit! Gondoljuk újra, hogy milyen struktúrákat és milyen közbeszédet alakítottunk ki, amely hozzájárul a leszakadó roma honfitársaink végleges kirekesztéséhez. Tegyünk meg mindent azért, hogy törvényeinkben, sajtónkban, iskoláinkban, munkahelyeinken és szomszédságainkban legyen végre egyenlő bánásmód és nyíljanak egyenlő esélyek mindenki számára.

Ha most szembenézünk a súlyos helyzettel, lefolytatjuk az elmaradt, elhallgatott vitákat, önkritikát gyakorolunk és kölcsönösen megfogalmazzuk a közös feladatokat, amelyhez széles társadalmi összefogást teremtünk, akkor végre felemelt fővel nézhetünk egymás, gyermekeink és unokáink szemébe. A legfőbb ideje tehát, hogy mi, különböző származású, társadalmi helyzetű és világnézetű emberek, erkölcsi, anyagi és politikai felelősségünk teljes tudatában megmutassuk: összetartozunk. Méltóságot hát mindenkinek!

A leszakadó társadalom peremére, konfliktusok célpontjává vált romák iránti kötelezettségvállalás és szolidaritás egyértelműen mindannyiunk számára morális kérdés. Nem lehet, tovább szótlannak lenni, cselekedni kell, ezért vagyunk ma itt. Olyan Magyarországot akarunk, ahol tudjuk, hogy gyermekeink boldogulása közös érdekünk.
Ahol felismerjük, hogy haza csak egy van, ahol a nemzet összetartó ereje erősebb mindennél.

Kóczé Angéla