virág-agancsos fű-sátor gomolyog
fölöttük, fejüktől tűzve bodza-feszület,
senki sem vette észre, hogy
vad cigány-sorsuk ága megroppant
Bari Károly
Augusztus másodika a holocaust roma áldozatainak nemzetközi emléknapja. Auschwitz-Birkenauban az 1944-es év augusztus 2-áról 3-ára virradó éjszakáján néhány óra leforgása alatt több ezer romát gyilkoltak meg a náci Németország fajvédő és fajgyűlölő politikájának nevében. A pharrajimosban áldozatul esett összesen mintegy félmillió roma közül 23 ezren Auschwitzban lelték halálukat.
Kérjük Önöket, mint a magyarországi történelmi egyházak vezetőit, hogy augusztus 2-a minden egyházi intézményben és gyülekezetben is legyen a roma holocaust áldozatainak a napja. Az istentiszteleten emlékezzenek meg roma testvéreinkről, honfitársainkról. Hirdessék ki a gyülekezetekben a megemlékezés napját, esetleg gyújtsanak gyertyát és szóljanak az esti harangok a roma holocaust áldozataiért.
Saját civil közösségünket is arra kérjük, hogy emlékezzünk meg közösen a fasizmus roma áldozatairól az augusztus 2.-án este 7-kor kezdődő virrasztáson, melyet a Budapesti Nehru parkban lévő Roma Holocaust Emlékműnél szervezünk. Akik nem tudnak eljönni a közös megemlékezésre, azokat pedig arra kérjük, hogy gyújtsanak gyertyát otthonaikban és viseljenek fehér szalagot. Kérjük az Önök gyülekezeteinek tagjait is, hogy ha tehetik, csatlakozzanak a közös megemlékezéshez.
Mi, a Méltóságot Mindenkinek Mozgalom kezdeményezői hiszünk abban, hogy a történelmi egyházak mintát nyújtanak a helyi közösségeknek és ezzel a magyar társadalomnak is az elhallgatott roma holokauszt méltó megemlékezésében.
Bízunk abban, hogy Önök is egyetértenek a megemlékezés fontosságával és minden intézményüket és gyülekezetüket arra kérik, hogy 2009. augusztus 2-án a roma holocaust áldozataira emlékezzenek. Emlékezzünk közösen a múltban történt népirtás áldozataira, hiszen ezzel is kifejezésre juttatjuk, hogy mi romák és nem romák összetartozunk. Szóljanak a harangok és égjenek a gyertyák azokért, akiket pusztán azért gyilkoltak meg, mert cigánynak születtek.
Reméljük, hogy a közös megemlékezés el fog indítani egy közös gondolkodást is az egyházak és a civil szervezetek között társadalmunk legfontosabb problémáiról, köztük a romák társadalmi esélyegyenlőségéről.
Mikor mentem hazafelé
(részlet – cigány népköltészet)
Jaj, istenem, minek nékem,
Minek nékem ez az élet,
Boldogságom semmivé lett,
Más országban már a népem.
Úristenem, segíts rajtam,
Ne hagyjad, hogy így meghaljak,
Hamar ki hogy szabaduljak,
Hazafelé elinduljak.
ÖSSZETARTOZUNK!
Mindannyian felelősek vagyunk azért, ami ma Magyarországon történik. Felelősek a társadalmi tagságuktól, emberi és állampolgári méltóságuktól megfosztott cigányság sorsának alakulásában. A fizikai tettlegesség és szellemi elnyomás elfogadott lett megbélyegzett honfitársainkkal szemben, sőt, immár követendő normának számít. Bocsánat minden gúnyért és bántásért, ami ebben a hazában érte roma társainkat.
Hogyan juthattunk idáig, hogy közösségeink gyengévé lettek vagy széthullottak, mi magunk pedig szótlanná váltunk, s erőszakos és gátlástalan emberek veszélyeztetik a társadalom békéjét, ártatlanok életét?! Fonjuk újra a társadalom törvényes és összetartozó szövedékeit! Semmit sem kívánunk ennél jobban. Tegyünk meg mindent azért, hogy törvényeinkben, sajtónkban, iskoláinkban, munkahelyeinken és szomszédságainkban legyen végre egyenlő bánásmód és nyíljanak egyenlő esélyek mindenki számára.
Hiszünk abban, hogy a cigányok és nem cigányok közös országa talpra állítható. Ha most szembenézünk a súlyos helyzettel, lefolytatjuk az elmaradt, elhallgatott vitákat és kölcsönösen megfogalmazzuk a közös feladatokat, amelyhez széles társadalmi összefogást teremtünk, akkor végre felemelt fővel nézhetünk egymás, gyermekeink és unokáink szemébe. A legfőbb ideje tehát, hogy mi, különböző származású, társadalmi helyzetű és világnézetű emberek, erkölcsi, anyagi és politikai felelősségünk teljes tudatában megmutassuk: összetartozunk. Méltóságot hát mindenkinek!
A kezdeményezők: Feischmidt Margit, Fleck Gábor, Horváth Aladár, Kalányos László, Kovács Éva, Kovács Petra, Kóczé Angéla, Messing Vera, Neményi Mária, Michael Stewart, Szalai Júlia, Szuhay Péter, Vidra Zsuzsanna, Virág Tünde, Zentai Violetta és Zolnay János
Sziklai Elekné
2009. július 27. hétfő 22:01
Egyetértek, méltóságot mindenkinek.
Kartal Zsuzsa
2009. július 28. kedd 08:17
Szeretnék elmenni, de félek, hogy a „virrasztás” valóban egész éjszakát, vagy legalábbis sok órát jelent. Emlékszem, egyszer részt vettem, és futólépésban értem csak el az utolsó trolit. Szégyelltem magam, hiszen végig ott akartam lenni, láttam, mások is egyenként, óvatosan szökdösnek el.
Úgy éreztük, kegyeletsértők vagyunk.
Nem lehetne közreadni egy hivatalos programot? Aztán ki-ki maradna, amíg tud. Hallottam, hogy a romák halottaik fölött egész éjszaka, sőt több napig virrasztanak. Ez azért egy ünneplő tömeg egészétől nem várható el.
Nem kellene egy nagy, reprezentatív istentisztelet valami nagy templomban, mint ahogy a Dohány utcai zsinagógában szokás emlékezni a holokausztra, meghívott országgyűlési és önkormányzati képviselőkkel? Tudom, ez egy hét alatt nem oldható meg, de jövőre lehetne ilyen hagyományt teremteni. (Csak egy ötlet. A Dohány utcába is elmennek olyanok, akik nem zsidók, ez nem vallási kérdés. Miért ne lehetnénk ott egymás istentiszteletein?
Mondjuk, lehetne a Szent István baziliában, a Ferenciek templomában, a Lehel téren, vagy akármelyik központi helyen levő templomban. A templom előtti téren kivetítőkön követnék azok, akik nem férnek be. Ehhez kellene egy velük/velünk szolidáris katolikus (esetleg roma származású) pap. Úgy tudom, a cigányok többsége katolikus.
Ettől még lehet hagyományt teremteni a Nehru parkban is. Miért választottátok? Mert Nehru indiai volt, vagy mert történt ott valami a magyar cigányokkal, mint a cipős emlékműnél a Duna-parton?
Kell ezt az indiai kapcsolatot forszírozni? Sikerült kapcsolatot találni valamelyik indiai népcsoporttal? Nem kellene inkább a magyarságot hangsúlyozni? Tudom, lehet mindkettőt. Én, a magam részéről a pesti megemlékezéseken se szeretem, ha összekeverik Izraellel. Amire emékezünk, itt történt, velünk.
kartal