Meltosag.net

Sziasztok,

Ezen a héten szombaton (február 27) 18h-tól a Tollfosztás c. előadás közreműködőivel nyílt próbát tartunk az Instant Art Bár (Nagymezõ u. 38) fedett udvarán.

A témák: cigányok az egészségügy és munka területén, valamint a gyermekvédelmi szakellátásban élő fiatalok helyzete. Tovább »

Egy éve, 2009. február 23-án éjjel gyilkolták meg Tatárszentgyörgyön a 27 éves Csorba Róbertet és kisfiát, a 4 éves Robikát. Az alvó család házára Molotov-koktélokat dobtak, majd a menekülőket lelőtték.

Csorba Erzsébet és Csaba azóta gyászolja fiát és unokáját. A tragédia feldolgozásában néhány magánember kivételével nem kaptak segítséget senkitől. A magyar állam egyetlen intézménye sem érezte kötelességének, hogy a rasszista indítékú gyilkosság után a traumát elszenvedett családot, a helyi romákat és a település közösségét megsegítse. Nem tartotta senki feladatának, hogy megelőzze a mára kialakult helyzetet: gyanakvás, gyűlölködés, az igazságszolgáltatásba vetett hit teljes megrendülése. Tovább »

Sosem volt még Magyarországon akkora igény a társadalmi gondolkodás megváltozására, annak fejlődésére, mint napjainkban.

Többek között ez az igény hívta elő az „Uccu” projektet. Tovább »

Hangács,
2010. február 6.

Családok és barátok viszonylag szűk körében temették el Virág Pétert (31) és Bartos Dezsőt (39), akiket január 30-án ittas falubeli fiatalok brutális kegyetlenséggel agyonvertek. A férjét védelmező Virágné Bartos Lenke is súlyos, 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Őt meglepő módon az ügyészség felfegyverkezve elkövetett garázdaság miatt előzetes letartóztatásba helyeztette. A temetés idején a falu bejáratánál rendőrök ellenőriztek minden járművet és a település utcáin is rendőrjárőrök cirkáltak. A fiatal özvegyasszonyt rabláncon kísérte három mikrobusznyi géppisztolyos és kutyás kommandós egység a gyászszertartásra, ahol jelen volt az édesapját gyászoló hét éves gyermeke is, aki így végképp szülői támasz nélkül maradt. Bartos Dezsőtől öt kiskorú gyermeke vett végső búcsút. Tovább »

Az elmúlt napokban több kérdést kaptunk „Az antiszociális kártya” című írásunkra (Népszabadság, 2010. január 20.). Megkísérlünk ezekre válaszolni:

1. Miért olyan iszonyatos jogsértés az, hogy ha elvárják a segélyezettől, hogy háza táját rendben tartsa?

a) Az, hogy az ember rendben tudja-e tartani a háza táját, sok tekintetben nem a jószándékán múlik. Nyilván feltűnt a TV-híradók és más műsorok kis snittjein, hogy a cigánysorok és a többség házai között van egy óriási különbség: az előzők kerítés nélküli, „össznépi” telkeken, utcákon vannak, az utóbbiakat kerítés övezi, amely egyúttal kijelöli a privát tér keretét. A cigánysorok „publikus terei” kövezetlen utcákon, gyakran a szemétdombok effektív szomszédságában vannak. Ezekre a terekre nem vagy ritkán megy szemétgyűjtő kocsi, szippantó (a sárban sokszor nem is tud odaveckelődni), s mikor a faluba is ritkán vetődik, hát a tehetősebb jónép bizony a „cigányok” - amúgy is a szemétdomb mellett lévő - utcáiba hordja a maga szemetét. Itt bizony Ön vagy én sem tudnánk tisztaságot tartani - útépítés, infrastrukturális fejlesztés nélkül ez nem is megy. Mindezt a „rendetlen” segélyezettek nyakába varrni azonban igazságtalan és méltatlan. Tovább »