DR. BENCZE JÓZSEF
Országos Rendőrfőkapitány Úrnak
A magyarországi cigányság két évtizede folyamatosan romló helyzetében az elmúlt másfél évben ijesztő változás következett be: cigánynak lenni immár nemcsak megbélyegzettséget, kirekesztettséget és másodrendű állampolgári státuszt jelent, hanem e puszta tény a testi épség, mi több, az élet elemi veszélyeztetettségét hordozza. A romák meggyilkolása, a házaik ellen sorozatban elkövetett Molotov-koktélos támadások, a provokált utcai verekedések ugyanakkor csupán a jéghegy hátborzongató csúcsát jelentik. Ezek a szörnyű akciók ugyanis aligha történhetnének meg nyílt vagy legalább hallgatólagos társadalmi támogatottság híján. Márpedig közvetve vagy közvetlenül támogatottságukat biztosítja a gyűlöletbeszéd korlátlan terjedése és „természetesként” való elfogadása, a faji diszkrimináció munkahelyeken, szórakozóhelyeken, iskolákban és orvosi rendelőkben különösebb következmények nélkül folyatott napi gyakorlata, valamint az intézményes megkülönböztetés önkormányzati helyi rendeletekbe iktatott megannyi „törvényes” formája. E hallgatólagos támogatottságnak különös és veszélyes nyomatékot adnak a magas rangú állami vezetők szájából az utóbbi időben elhangzott rasszista tartalmú megnyilatkozások, valamint a rendre felderítetlenül maradt bűnügyeknek az az óhatatlan üzenete, hogy az állam – és erre hivatott legfőbb szerve, a rendőrség – nem is kíván különösebb erőfeszítéseket tenni roma állampolgárai épségének, életének és elemi emberi jogainak védelmében.
A kialakult helyzet tehát nem egyszerűen néhány szélsőséges bűnelkövető gaztetteinek eredménye – létrejöttéért mindannyian felelősek vagyunk, egyszerű állampolgárok és állami, politikai vezetők egyaránt. Fel kell ismernünk: roma honfitársaink azonnali hathatós védelmének és a többségi társadalom tagjaival egyenlő jogainak biztosítása a közösség létének elemi kérdése, aminek megoldásán nem kevesebb múlik, mint az, hogy lehet-e ebben az országban emberhez méltóan élni.
E petíció megfogalmazói tisztában vannak azzal, hogy a napjainkra kialakult drámai helyzet oldása, majd javítása igen sok erőfeszítést kíván, és ez nem csupán az állami szervek dolga. Az első lépések azonban egyértelmű és üzenetértékű fellépést követelnek az államtól – mindenekelőtt annak a rend és a törvényesség napi biztosítására hivatott szervétől: a rendőrségtől.
Ezért e tüntetés résztvevői és a demonstrációt támogató emberjogi szervezetek kettős követeléssel fordulnak az Országos Rendőr-főkapitánysághoz és annak vezetőihez.
Mindenekelőtt: a rendőrségnek garantálnia kell a ma testi épségükben és életükben leginkább veszélyeztetett roma lakosok védelmét. Az elmúlt időkben elkövetett támadások rendre települések elkülönült cigánysorain, illetve telepszerű lakóhelyeken történtek, ami a biztosra törekvő elkövetők szemszögéből „logikus” is. E szélsőségesen szegregált településeken és településrészeken – amelyeknek száma mintegy 5-800-ra tehető – ma a roma lakosság egésze potenciális áldozat, és gyakorlatilag eszköztelen a védekezésre. Követeljük, hogy a rendőrség állítson állandó, 24 órás őrszolgálatot ezekre a helyekre, s a járőröző rendőrök elsődleges dolga az ott lakók biztonságának és félelemmentes közlekedésének helyreállítása legyen.
Másodszor, követeljük, hogy a rendőrség a maga eszközeivel járuljon hozzá annak tudatosításához, hogy a romák ellen elkövetett támadások ügye nem szakmai „belügy”, nem is kizárólag az etnikai kisebbség ügye, hanem a magyar társadalom legszélesebb értelemben felfogott és mindenkit érintő közügye. Ennek jegyében követeljük az elmúlt hónapokban elkövetett roma-gyilkosságok és Molotov-koktélos támadások hatékonyabb felderítését! Nem kételkedvén abban, hogy e nyilván bonyolult ügyekben a nyomozás igen összetett és időigényes feladat, elemi fontosságúnak látjuk a rendőrség hallgatásának megtörését. Követeljük a hetenkénti rendszerességű nyilvános tájékoztatást – akár történt, akár sem érdemi előrehaladás a tettesek kézre kerítésében. A rendszeres és nyilvános tájékoztatást elemi feltételnek látjuk abban a tekintetben is, hogy javuljon a rendőrség és a lakosság együttműködése a faji gyűlölettel szembeni fellépésben, ami nélkül több ezer járőröző rendőr munkája sem szavatolhatja az itt élők – romák és nem-romák – épségét és biztonságát.
Budapest, 2009. április 27.
Az Országos Rendőr-főkapitányság előtt
szervezett demonstráció résztvevői,
a Méltóságot Mindenkinek Mozgalom kezdeményezői
és a Roma Polgárjogi Alapítvány
ÖSSZETARTOZUNK!
Mindannyian felelősek vagyunk azért, ami ma Magyarországon történik. Felelősek a társadalmi tagságuktól, emberi és állampolgári méltóságuktól megfosztott cigányság sorsának alakulásában. A fizikai tettlegesség és szellemi elnyomás elfogadott lett megbélyegzett honfitársainkkal szemben, sőt, immár követendő normának számít. Bocsánat minden gúnyért és bántásért, ami ebben a hazában érte roma társainkat.
Hogyan juthattunk idáig, hogy közösségeink gyengévé lettek vagy széthullottak, mi magunk pedig szótlanná váltunk, s erőszakos és gátlástalan emberek veszélyeztetik a társadalom békéjét, ártatlanok életét?! Fonjuk újra a társadalom törvényes és összetartozó szövedékeit! Semmit sem kívánunk ennél jobban. Tegyünk meg mindent azért, hogy törvényeinkben, sajtónkban, iskoláinkban, munkahelyeinken és szomszédságainkban legyen végre egyenlő bánásmód és nyíljanak egyenlő esélyek mindenki számára.
Hiszünk abban, hogy a cigányok és nem cigányok közös országa talpra állítható. Ha most szembenézünk a súlyos helyzettel, lefolytatjuk az elmaradt, elhallgatott vitákat és kölcsönösen megfogalmazzuk a közös feladatokat, amelyhez széles társadalmi összefogást teremtünk, akkor végre felemelt fővel nézhetünk egymás, gyermekeink és unokáink szemébe. A legfőbb ideje tehát, hogy mi, különböző származású, társadalmi helyzetű és világnézetű emberek, erkölcsi, anyagi és politikai felelősségünk teljes tudatában megmutassuk: összetartozunk. Méltóságot hát mindenkinek!
A kezdeményezők: Feischmidt Margit, Fleck Gábor, Horváth Aladár, Kalányos László, Kovács Éva, Kovács Petra, Kóczé Angéla, Messing Vera, Neményi Mária, Michael Stewart, Szalai Júlia, Szuhay Péter, Vidra Zsuzsanna, Virág Tünde, Zentai Violetta és Zolnay János
Főző Józsefné
2009. április 30. csütörtök 16:06
Ősszinte részvétem a tegnap eltemettet Kóka Úr családjának .Ismeretlenül is folyt a könnyem végig mig a temetést mutaták. Milyen ország lett ez?Régen is együtt hártunk iskolába mindenkivel és semmi gond nem volt.tisztelettel főzőné